Laci Papája (Balla József) 79 éves!

Együtt ünnepelt a család. Peti sok szép könyvet és egy igazi mikrószkópot kapott. Gergő meg sok-sok "kis-ajándékot" mert neki nincs születésnapja, de mégsem maradhat ajándék nélkül.

Peti 9 éves lett!

Boldog szülinapot!

Spenót jobban van

Spenótka nagyon borzolta a tollát, nem evett, öklendezett, szóval szemmel láthatóan beteg lett. Én meg nagyon megijedtem, hogy Mimike után ő is örökre "elrepül" és ezért betettem a "madárkonténerbe" (ez egy kis karton doboz, rajta két kis nyílással, hogy levegőt kapjon a szegény) és nyomás ki az Árkád Bevásárló központba - a madarashoz.
Egész jól viselte az utazást, csak egy picit kaparászott a karmocskáival, biztos klausztrofóbiája volt - úgy sajnáltam.

Spenót madár, a szakértő szerint atkás (tetves) lett, ezért egy atkaírtó spay-vel beszórta, hááát Spenót nem díjazta ezt a kezelést, de mára már sokkal jobban van.
Kiderült, hogy azért öklendezik, mert így akarja fészekrakásra bíztatni Blankát, úgy eteti a tojót, ahogy a kis papagájfiókákat szokták. A papagájoknál a hím is etet, és Spenót már előre mutatja, hogy mennyire jó apa lesz... De Blankla egyelőre nem akar tojni! Szerencsére.
Remélem, hogy tényleg csak atkás volt, és rövidesen meggyógyul majd a pici madár. Vettem egy atkaírtó játékot, egy piros műanyag lapocskát, ami a kalitkában lóg (480,-Ft-ért) és állítólag 3 hónapig távoltartja az élősködődet a madaraktól pont úgy, mint a kutyáknál a bolha-nyakörv. A következő atkaírtás pont Karácsonyra esik majd. Ez jó, mert legalább nem felejtem el.
Rémes.

Régi fotók a 70-es évekből

Imádok régi képeket találni, és micsoda romantikus kontyot hordtam? rémes...
A két középső kép Dunakeszin készült, Pehr Lacikával és Ádámmal ülök az üveges vitrin előtt, a másik képen Lehel, Évike és Petra látható, na meg én.
Az utolsó képen Petra áll az imádott Ráth György utcai kis lakás teraszán...

Gergő, Peti és Petra ugyanazon a játszótéren

Nekem hiába mondják nyugtatgatva, hogy "nézd csak, milyen ügyesek ezek a gyerekek?" Én csak azt látom, hogy egy pillanmaton belül leesik, persze a fejére, az betörik, vérzik, vagy eltörik a keze, a lába... szóval frász kerülget. Nem való nekem a játszótér! Ezek a mai szülők kötélidegekkel képesek nézni a gyerekeik "kunsztozását" hintán, csúzdán, mászókán.
A végén még jól össze is vizezték egymást, de az nem baj, mert legalább nem okoz fájdalmat (sérülést) és gyorsan megszárad... Mindez augusztusban történt, csak nem volt időm feltenni a blogra.

Ádám és Anna a kisjátszótéren

Anna egy pillanatra se tudja nélkülözni a mobil telefonját, amelyen még hintázás közben is igen fontos beszélgetéseket bonyolít.
Lássuk csak, miből lesz a cserebogár? Akarom mondani az elfoglalt üzeltasszony.
Azért levezetésképeen nem árt egy cigánykerekes-kézenállás sem...

Blanka madár rövid szabadsága

Blanka madár - a fehér papagáj - kicsit megtréfált minket, amikor kiengedtük a kalitkából és hatalmas "kör-repülésbe" kezdett a szobában. Felszállt a karnisra is és semmiképpen nem akart visszamenni a kalitákájába.
Egyszer sajnos még a könyvszekrény mögé is beesett, egyáltalán nem volt egyszerű és könnyű kiszedni onnan, ráadásul az akció végére úgy nézett ki szegény, mint egy fekete holló - persze a sok portól, amit a beépített szekrény mögül nem lehet kiszedni. Spenót nevű párja gyakran hívogatta, ez végül is hatott... Blanka visszakerült a helyére.
Bizony most jó sok ideig nem fogjuk kiengedni, szegényt.

Rökk Marika villája

A Pasaréti út végén, az Ördögárok partján, kíváncsi szemek elől sűrű bokrok és fák közép bújva, áll ez a kivételesen szép és felújított villa. Valaha egy ünnepelt primadonna Rökk Marika lakta, ma exkluzív (fitness) klub működik benne.
Egy könyvbemutató (Dr. Marton István - Korkontroll) kapcsán ismerhettem meg ezt a gyönyű helyet.


De mit tudhatunk a valaha élt díváról, a tulajdonosról?

Rökk Marika 1913-ban született Kairóban, magyar család gyermekeként. Első fellépése Budapesten volt, egy gyermekbalettben. A Rökk család 1924-ben Párizsba költözött, és rá egy évre Rökk Marika már a Moulin-Rouge-ban, a Hoffmann Girls táncegyüttesben táncolt. Fellépett a NewYorki-i Broadwayn-n is, de közben iskolai tanulmányait is folytatta. Európában 1929-től aratott nagy sikereket, és évtizedeken keresztül az operett egyik csillaga volt egész Európában. Budapesten A cirkusz csillaga című operettben szerepelt. Ezt a szerepet Bécsben is eljátszotta, szintén nagy sikerrel.
Nagysikerű revüsztárként és operettprimadonnaként a film felé fordult. Kezdetben brit és magyar filmekben szerepelt, 1933-ban Berlinben telepedett le. A férje, Georg Jacoby által rendezett zenés produkciókban lépett fel, osztrák és német filmek népszerű sztárja lett. Szemére vetették, hogy a náci időszakban Goebbels propagandafilmjeiben szerepelt, emiatt a világháború után egy időre eltiltották a filmezéstől.

1948-tól szerepelhetett ismét filmekben, de már nem volt olyan sikeres, mint a háború előtt, ezért inkább visszatért a színpadra. Operett- és musicalszerepekben ismét az élvonalba került, és sokat szerepelt Németország, valamint Hollandia és Belgium nagyobb városaiban.

1968-ban Bécsben nagy sikert aratott a Hello, Dollyban. Ebben az évben Fred Raul vette el feleségül. 1984-ben visszavonult, és ápolta súlyosan beteg második férjét, aki 1985-ben halt meg. Operettekben később is fellépett.

1992-ben, Kálmán Imre születésének 110. évfordulója alkalmából Budapesten lépett fel a Marica Grófnő szerepében. Ezt a szerepet több mint hétszázszor adta elő élete során.

Rökk Marika 91 éves korában, Badenben hunyt el.

(Rökk Marika élete és fotója - forrás:Wikipédia)

Szent Őzek etetése Narában (Japán)

Ezzel a gyönyörű gésával az Osakai metrón találkoztam. Mindenki őt nézte, a japánok is!
Másik nagy élményem , hogy mind a 160 centimmel, én voltam a legmagasabb a metro-kocsiban. Csak úgy átnéztem a fejek felett. Ehhez hasonló élményem sem előtte, sem utána nem volt.

És eljutottam Nárába is. A Nárai kolostor kertjében sétáló szent őzek egyáltalán nem szelídek, sőt! Mondhatnám nagyon is követelődzőek. Kizabálják a kezedből a méregdrágán vett őz-eledelt. De nem ám szép lassan (hogy legalább le tudjuk fényképezni a viharos etetést), hanem villám gyorsan, úgy mintha sohasem ettek volna semmit.
A Nárai Todayichi Shrine (templomba) éppen a tea ünnepén érkeztünk meg. Ez Japánban hatalmas népünnepéllyel jár együtt. A szerzetesek pedig - a jó termés érdekében - megáldáják a teaültetvényeket. A képen látható szerzetes igencsak megfenyegetett, hogy nem szabad őt fényképezni (de már késő volt... itt a "mérges" fotó) Így utólag kicsit sajnlom, hogy megzavartam az áldást.

Középső képen a hatalmas templom látható és néhány kőlámpa a kertben és a templomban található 3000 lámpából. Évente két alkalommal az összeset felgyújtják, olajjal és mécsessel világítanak egész éjszaka.

Egy kis nosztalgia, Japánról 2000

Japánt egy kiállításnak köszönhetem, ezt a szép standot egyedül rendeztem be, nem volt könnyű a hatalmas és nehéz szönyegeket elrendezni, de megérte.

Szállodám az Osakai hotel Nikko volt. Jó néhány prospektus ismertette, hogy mit kell tenni földrengés esetén. Például be lehet bújni a keményfa asztal alá. Ez (tekintettel a japánokétól eltérő méreteimre) megoldhatatlannak tünt. A második opció, beállni a fürdőszobába. Éppen ezt gyakorolom.
A harmadik kép egyTokyoi fényképezőgép szaküzletben készült, ahol megvettem életem nagy vágyát, egy hiper-szuper Olympus Trip fényképezőgépet. Olyan jó volt, hogy "csak" 5 év alatt ment ki (műszakilag) a divatból. A kép az eladót és engem örökít meg a sikeres üzletkötés után.


Az első képen a Kiotói Császári kertben, a híres gyönyűséges Arany-pagoda előtt állok, ez a kert és persze a királyi palota elképesztően szép. A másik képen - még mindig a császári palotában - kiránduló Tokyói gimnázisták éppen futásnak erednek, mert óvatlanul leültem melléjük a padra - talán a látványomtól, hát ilyen ijesztő lennék???

A többi kép Osakában készült, a Kabuki Szinház előtt, ahova sajnos nem jutottam be.