Mamára emlékezünk

 

Itt van az ŐSZ - de tényleg!

Ma átállítottuk az órákat téli időjárásra és kint sajnos végleg őszre fordult az idő, 60 nap után esik az eső, de ezzel jött egy hidegfront is ami nem kellemes. Éppen ezért egy szép optimista őszi képet tettem fel, hogy jobb kedvünk legyen.

Sűrű hétvégénk volt (van) sok-sok vendég fogadásával. Pénteken Gabikáék voltak itt a 3 dédunokával, Dorka szépen fejlődik, Beni és Dorka is nagyott nőtt. Tegnap (sógoromék) Paliék mesélték el csodálatos túrájukat Ausztriában, Svájcban, az olasz Alpokban és Némethországban.
Gyönyörű képeket láttunk a mesés havasokról és kékvízű tengerszemekről.

ádám gyönyörű naplemente fotója

Október 24. Újra béke van!

 

Bér, Anna és Papa a tanya bejáratánál, KATTINTS IDE A KÉPEKHEZ

Az őszi Mátra

 

Kirándulás a Mátrába és Bér-re

Annával elmentünk kirándulni a Mátrába és Bér-re, Nógrád megyébe, ahol rengeteg egzotikus állat él egy hatalmas tanyán, egy gyönyörű fennsíkon.

A fennsík tényleg nagyon szép. De a hatalmas tanya szépségéből kicsit levon az a tény, hogy az állatok ürülékét nem igen takarítják. Bbiztosan azt gondolják, hogy majd ez a tekintélyes drekk mennyiség trágyázni fogja a földet. De hát a sok kaka csak nem akar beépülni az édes anyaföldbe, inkább gusztustalanul ott bűzlik a tetején. A földből meg kinő a rengeteg gyom. De azt legalább többé-kevésbé lelegelik az állatok.

Előkerül egy gumicsizmás, enyhén dülöngélő bácsi, és hirtelen artikulálatlan hangokat kezd kiadni magából. De ez a vonyítás ismerős lehet a csordának, mert a szérózsa minden irányából rohannak az öreg felé.

Bizony itatás lesz! Az állatok, mintha nem akarnák elhinni, hogy mindenkinek jut majd a vízből erősen tülekednek, lökdősik egymást, az öregúr menydörögve szídja őket, és eréjesen szétcsap köztük a bámészkodó turisták legnagyobb örömére.

Egy tekintélyes, hosszúszőrű fekete ménen erősen látszik, hogy párosodásra kész, így hát nemcsak a szőre hosszú, de szerencsére a gyerekek nem tesznek fel kérdéseket.

A faluban csíkos hátú kismalacok rohangálnak az úton, úgy látszik, hogy ide járnak a közeli erdőből a vaddisznók is szerelmeskedni a házikocákkal, az eredmény pedig ez a döbbenetes, mangalicaszerű, hosszú, göndörszőrű disznócsorda. Vigyázok a szép cipőmmel, nehogy belelépjek a pottyantásaikba.

Az egyik koca futva, menet közben szoptatja négy kis malacát, de akad egy potyázó is. Egy fehér, göndörszőrű süldő, amely a koca malacainál szemmel láthatóan legalább egy számmal nagyobb már, és mindenáron szopni akar ő is. De az anyakoca résen van és elég durván, visítva kergeti el a betolakodót. Ez többször megtörténik, miután egyik fél sem adja fel az eredeti elképzelését.

Van még a telepen strucc, láma, csacsi és ázsiai kettős pupú-teve is. Karámba zárt hatalmas aggancsú szervasbika, és a kifutóban őzgidák. Az őzgidák nem érik fel az etetőt, szinte felakasztják magukat a rácsra, az első lábuk nem éri el a földet, a nyakukon lógnak és úgy eszik a takarményt, a kukorica csöveket.

Vajon mi rendíhetné meg a tevék nyugalmát? Csak ülnek, bámulnak a semmibe a bús távolba néző szemeikkel. Talán arra gondolnak hogy is kerülhettek ide.

Tényleg! jó kérdés.

Anna mindenáron pulykát akar látni. De pulyka itt egyszerűen nincs! Találunk pávát, kiskakast, rengeteg tyúkot de pulykát sajnos nem. Megígérjük, hogy majd ebédre azt eszünk. Igaz, hogy az nem ugyanaz, de mégis lesz egy kis "pulykajellege" a dolognak.

Az ebédet Mátraszentimrén a Szlovák Étteremben fogyasztjuk. Ez egy hangulatos, szép kis faház, kellemesen melegítő kandallóval, jó nagy tömeggel. Messze földön híresen jó a konyhája. Szerencsésen elcsípjük az utolsó szabad asztalt és szlovák csülkös bablevest rendelünk.

Isteni!

Papa is azt rendel, de kihagyja belőle a legjobb részt, a csülköt. Utána sztrapacskát kér, és elfelejti mondani a pincérnek, hogy ne tegyenek rá szalonna pörcöt. Én boldogan megkóstolom, amit ő félrepiszkál, nagyon fínom. Nagyrésze ottmarad, mert én meg a kilók miatt vagyok kénytelen - sajnos - kihagyni ezt a kulináris élvezetet.

Anna persze kiköpködi a bablevesből a frissen beleaprított édeshagymát, ez a része nem ízlik a dolognak, de egyébként mindent megeszik. Megkapja a beígért pulykát, rántva, petrezselymes krumplival és legnagyobb meglepetésemre el is fogyasztja. Jó étvággyal. Én mindet! Meg is kapja a beígért fagyiját.

Ebéd után a közeli sípályára megyünk.

- Csak ekkora? - kérdezi az ausztriai méretekhez szokott unokám.

Nagyon szép időnk van. Változatlanul süt a késő októberi nap, de már nincs olyan nagy ereje, jól esik a meleg dzseki.

Az erdő fái bokrai ezer színben pompáznak. A leveleknek egyenlőre, a sok nyári eső miatt eszük ágában sincs leesni a fákról.

Hazafelé kifogunk egy jó nagy dugót és Gödöllőtől csak araszolunk Pestig.

Anna pedig jót alszik a hátsó ülésen.

Ádámék szafarija a sivatagban

nem sikerül, sajnos a legtöbbször még nem sikerül a képeket teljes biztonsággal oda-vissza, feltenni, levenni ... Néha tök hülyén néz ki a aszerkesztés, de már haladok!!! ha nehezen is...

Végre jöttek hírek a SIVATAGBÓL!

Szerencsére Ádám és Szilvi időről időre felújíták a honlapjukat, és így kapok híreket róluk.
Mint ahogy ma is!
Na meg gyönyörű képeket!
Persze ez nem pótolja őket.
Sajnos.
De azért látszik, hogy jól vannak és főleg nem fáznak. Soha.

Szombat Pomázon, Petráéknál a kertben

Amíg sütött a nap remek volt a szép kis pomázi kertben, Petrával, Lacival és a barátaikkal, Ágotával és Évával, de napnyugta után gyorsan lehűlt a levegő, és siettünk be a jó meleg szobába.
Petike megmutatta az üzenőfüzetébe ragasztott sok szép matricáját, amit hétközben az iskolában kapott. Még a "jó magatartásért!" is kapott egyet, ami nem kis teljesítmény az ő temperamentumával. 

Csömöri vasárnap

Vénaszonyok nyara!
Az októberi nap még mindig áldott melegen simogat, és csoda szépek az ősz színei a kertben, a kitartó zöldek, a vakító sárgák és a vörös tölgy tölgy égő pirosan világító levelei.
Zsemle kutya kitartóan hozza vissza az eldobott, agyonrágott, a fűtől és a nyálától moszatszínű kopott tenisz labdáját. A labda olyan szutyok-mocsok, hogy megfogni nem, csak rúgni merem, viszont a kutya boldogan fut utána. Már lóg a nyelve, már szinte lépni se tud, de nem adja fel, mi vagyunk az ő lottó ötöse, a főnyeremény, akik megúnhatatlanul játszanak vele.
Csömöri barátaink háza igazi jól tervezett, remek beosztású otthon. A tekintélyes méretű rusztikus konyhához, szép kis kényelmes nappali csatlakozik, abból nyílilk minden, a dolgozó szoba, a gyerekek és a szülők szobái.
Az emeleten csak munka (hobby) szoba van, és padlás. Így nem kell mindenért állandóan lépcsőt járni, de mégis van hova elbújni. A tetőhőz nyíló átrium nagy légteret ad a barátságos nappalinak. A nappaliban szerencsésen párosul a jó ízléssel összeválogatott modern és antik bútor. Jó itt lenni.
Sajnos az allergiám új erővel tombol, újra viszket a szemem, és prüszkölök.
Az ebéd vadállati koleszterin és szírbomba. Bográcsban főtt csülkös bableves, sütőben sűlt "lángos-kenyér" erre sült hagymát, sült töpörtyűt és tejfelt raknak a túristák.

Vasárnap Vácrátóton voltunk, a Botanikus Kertben

Kedvenc sétáló parkom a Vácrátóti Botanikus kert. Ide mindig ősszel megyünk, talán akkor a legszebb. Imádom bájos sétányait, romantikus kiülőhelyeit, kényelmes padjait.
Gyönyörűek voltak az ősz színei, a hatalmas égigérő öreg fák, a csendes kis tó, a szelíd vízesés, a romantikus kis fából épített vízi-malom, amelyet azonban még soha nem láttunk működni.
A kijáratnál a helyi asszonyok fínom gyümölcsöt árultak, fűzérre kötött piros, csípős erőspaprikát és jó kis házi kolbászt. Gyönyörű volt a szalonna is, de azt már nem mertem volna megvenni (még meg találom enni!)
Séta után Fótra mentünk a Fáy présházba ebédelni. Mind a kilencen. Remek a konyhája, de jó húzósak az árai, és meglehetősen lassú a kiszolgálás. (2-5-ig voltunk ott!) Ahogy megrendeltük a nem kevés (és nem olcsó) ételeinket, a pincérek "elvesztették" az irántunk való érdeklődésüket, és csak néha-néha vakkantottak ránk. A kaja viszont olyan bőséges volt, hogy egyáltalán nem tudtuk megenni. Én hazahoztam a saját maradékomat és még két napig azt ettem ebédre. 

Üdvözlet!

Sziasztok!

Már csak pár napig tart a vénasszonyok nyara, kint hétágra süt az áldott, langyos napocska és én itt ülök a szobában és melózok?

Még szerencse! (hogy van mit!)

A család a tó partján, a Csali Csárdánál

Balról jobbra: Vándor Erik, Pehr Ágnes, Laci, Éva és Nóra, mellette Lehel, Balla Laci és Petra petikával. Elől lila ruhában én, mellettem Janine

Janine és Lehel

Családi ebéd a Csali Csárdában Pililsszentivánon

Nagyon jól sikerült a nagy családi ebéd a remek Csali Csárdában.
A csárda szép környezetben, egy szelíd halastó partján fekszik, a tavon vadkacsaládok úszklának, és ma, szerencsénkre különösen szép időnk, vakítóan napos, kellemesen meleg napunk volt.
Igazi vénasszonyok nyara, a búcsúzó nyár utolsó ajándéka.

Mindenki nagyon jól érezte magát. Janine nagyon boldog volt a nagy magyar családjával, és az is tetszik neki, hogy hogy egy kicsit megismerheti az országot, visszük vidékre is. Ő régen csak Dunakeszit ismerte az országból, mert ott volt Pisti rokonsága, és ezeket a kirándulásokat kizárólag családlátogatásra fordították.

Kíváló kajákat ettünk, egy kicst "túl jókat" is! A Fagyis poharakat haz lehetett hozni, megkaptuk ajándékba, az enyém szép kék volt.

 

Janine és az Angol Kisasszonyok

Ma jót kávéztunk a Zserbó teraszán, majd a fínom, meleg napsütésben elsétáltunk a Veres Pálné utcába, az Angol Kisasszonyok zárdájába. Ide járt és itt érettgizett annak idején a két Bánó lány (Ilonka és Éva) és itt volt első áldozó Bánó Pista bácsi is , aki Janine férje volt.
Az ő emléküknek szólt ez a látogatás.

Nem volt könnyű bejutni az épületbe, de Lehel nem adta fel, csengetette, telefonált, és egyszer csak kinyílt a kapu. Egy idős - bár Janinenál mégiscsak egy évvel fiatalabb, 77 éves - nagyon kedves nővér fogadott minket, és kis türelmet kért, azzal, hogy van a zárdában egy spanyolul beszélő nővérük is. Hát ezt nem vártuk volna!
A derűs Kornélia nővér 40 éveg évig élt Argentinában és folyékonyan beszélt spanyolul. Janine és Kornélia azonnal egymásra találtak, úgy beszélgettek, mintha 100 éve ismernék egymást, a kápolnában spanyolul elmondták a Miatyánkot (bár ezt Janine mindig franciául szokta mondani, Kornélia segített neki! Olyan megható volt.). Lenéztünk a templomba az emeleti erkélyről, és megcsodáltuk azt a meseszép vaslépcsőt, amely Szabó Magda Abigél című filmjében is szerepelt.
Búcsúzáskor Kornélia nővér megadta a címét, telefonszámát, Janinnal tartani fogják a kapcsolatot. Ebben szinte biztos vagyok.

A zárda derűs és nyugalmas volt, ide nem ért el a küvilág zaja, a Parlament elé gyülekező rettenetes jobboldali mocsok hangjai. Este színházba megyünk, reméljük megússzuk ép bőrrel mert a Nagymező utca sajnos nincs messze a Parlamenttől. 

Egy szép nap Janinenal a Velencei tónál

Gyönyörű napot töltöttünk ma a Pehr lányokkal és francia-spanyol örökifjú barátnőnkkel, Janinnal a Velencei tónál.

Meglátogattuk a seregélyesi Zichy kastélyt, amely ma egy 3 csillagos, helyreállított, felújított szálloda.
Nagyot sétáltunk a kertben, Janine még hintára is felült!

Visszafelé megálltunk Martonvásáron, a Brunswik kastélynál, és ott is bejártuk az őszi színekben pompázó mesekertet. Nagyon jól éreztük magunkat. 

Dorka, a harmadik dédunoka

Dorka már két és fél hónapos, gyönyörű, bár kissé kopasz, hatalmas szemű, nyugodt kisbaba.
Petrával és AGabival (aki Dorka nagaymamája) jól megdögönyöztük tegnap. Így nem fogjuk megtudni, hogy valójában mennyire is nyugodt a kisbaba, mert állandóan kézben volt, illetve etette a mamája, Gabika.
Beni és Réka-Mária szépen , csendben, nyugodtan játszott. Igazán jó kis látogatás volt. Megismertük a nagyfiú testvért, Kun Szabó Marcit is, aki másodéves hallgató a Kandón, villamosmérnök lesz. Nagyon szimpatikus, kedves fiatalember.

Németh Kati a Hatta Poolsnál (tavaly)

Ezt a képemet - tulajdonképpen nyitó képnek szerettem volna feltenni a blogra, de ez a manőver egyenlőre még technikai nehézségekbe ütközik.

A Hatta Pools az Emirátusokban található, hatalmas víztározót építettek ide a kősivatag közepére, amely az állam (sejk) tulajdona. A tározó jelenleg, gyakorlatilag teljesen üres, de van remény arra, hogy mintegy 50 év alatt megteljen eső-vízzel, és akkor az egy nagyon-nagy víz-tartalék lesz. A nagy-nagy kincs!
A kérdés az, hogy akkor még vajon szükség lesz-e rá ezen a tájon?
2005. novemberében állok a tűző napon, a mintegy 30 fok melegben. Nagyon fínom, imádom a sivatagot, bármikor újra megtenném hogy ott telelek.

Petike születésnapi bulija Pomázon

Petike 7 éves lett!
A pomázi bulit a kertben tartottuk, szép langyos, őszi napsütésben. Rengeteg kaja, fínom, nagysikerű pisztácia mag, továbbá két hatalmas torta emelte az ünnep fényét. Sokat játszottunk a kertben, a kreppszalaggal kijelölt pályákon, többek között volt ping-pong labda cipelő verseny is. A labdát egy kiskanálon kellett a célba juttatni, de sajnos ez nem mindenkinek sikerült elsőre! Volt kincs-keresés a bokrok alján, képes puzzle összerakó verseny, és zsákba macska "mi van a kezemben?" -kitalálós verseny, de legnagyobb sikere mégis a labda-háborúnak, a lbdadobálásnak volt. Száz könnyű, puha, színes labda szolgáltatta a municiót. Minden találat pontot ért. A fődíj sok-sok szép matrica volt, képek a Verda c. filmből. Csak a fődíj kiosztása ütközött "átmeneti" akadályba, mert valaki (Petike!)eldugta a fődíjat és nem lehetett azonnal kiosztani.
De azután minden probléma megoldódott és a végéra nagy-nagy Happy End lett.
Isten éltessen sokáig Petike!
Kicsit azért szelidűlhetnél, mindannyiunk örömére.