Süsü sárkány és a mi vasárnapunk

Süsü a várvédő sárkány csapnivaló előadásán ülünk a Városmajorban Gergővel.
Igyekeztünk az árnyékos oldara ülni, jó hátra, az előre szóló méregdrága jegyünkkel. Ez a "kedvestahóapuka" jól elfogta a kilátást.
Igaz, sokat nem vesztettünk, mert az előadásra a vérgagyi, ripacs, együgyű és főleg unalmas jelzők nem adhatják vissza amit átéltünk. És milyen drága volt a jegy! Nembaj!!! Soha többé!
Egyszer mindenkit át lehet verni!
Az egyetlen pozitívum az árnyék volt. Szinház után ebédelni mentünk a Normafához, de az sem sikerült, mert a kaja pocsék volt, az ára extrém drága viszont e gyerekek nem ettek, de nagyon rosszak voltak. Slusszpoén? én kizártam magam a lakásból, ti. ebéd után "leléptem a csapattól", mert rosszul voltam és Lehelnél maradt a kulcs.
4 órárt ültem a hideg teraszunkon.
Először azt hittem, hogy egyáltalán nem aggódnak értem, hogy végül is hazaértem-e, de később kiderült, olyan elevenek voltak a fiúk, hogy a vadak fejvesztve menekültek ki az erdőből egy kis nyugalomra vágyva. Így Lehel is egyedül jött haza. Gyalog. És jó későn.
Jó kis vasárnap volt.