Amilyen "zseniális vagyok" épp a befejező képet tettem előre, és még nem tudom megcserélni. Ez egy hatalmas csúszda, ahol egy szőnyeget kell felvinni a pléh-dombra, annak aki le akar csúszni. Igazán jó móka,de én sajnos nem mertem kipróbálni. A képen Lehel, Peti és egy festett Dínó.
Ez a "Forgó Torony" az egyik legnagyobb attrakció a Parkban. Jó magara felmegy, vagy 50-60 emberrel a feldélzetén, és miközben emelkedik, körben forog, szép a kilátás, ellátni még a tengerre is. Mielőtt a napi első menet elindult volna, tartottak egy "próba-futamot". Bár ez próba kifogástalanul működött, persze ember nélkül, mint itthon Combínók, mégis, egy kissé gyanús volt. A múltkor (úgy öt éve) ment minden egyből, folyamatosan.
Velünk azonban sajnos elakadt a gépezet, és csak hosszú idő után, emberi erővel tudták "lekurblizni". Ez nem használt a klausztrofóbiámnak. Egy idő után erősen szédültem és minden bajom volt, szerencsére megúsztam rókázás nélkül, bár nemsok hiányzott hozzá. Viszont mire leértünk, még az idő is sírva fakadt bánatában.
A gyerekek először "lovagi tornán" vettek részt, egyensúlyozni kellett, és megtartani magukat egy gyorsan forgó korongon. Őrült jó játék. Petinek sikerült utolsónak fennmaradni, azaz győzni. Ez nagy meglepetés és öröm is volt számunkra.
Ebédeltünk, majd gyorsan bementünk a kalózok házába.
Itt hatalmas géppuskákból puha, színes labdákkal lövik egymást a gyerekek. Gergő alig érte fel a puskát, de lőtt, rendületlenül. A szülők szedték össze kis vödrökbe a labdákat, amelyek perceken belül elfogytak.
A programban volt még a szokásos Fóka-show, két hatalmas, bájos oroszlán-fókával, volt cirkusz is bohóccal, artistával, remekül mulattunk, miközben nem áztunk.
Végül felültünk a sikló kis hajóra, amely egy stilizált fatörzsben jó meredeken csúszik kétszer is a vízbe, jó meredeken egy gipsz-vulkán gyomrából, miközben előzetesen egy a hőség ellen alkalmazott "párásítón'" megy keresztül a kis lélekvesztő. A lényeg, hogy totál eláztunk, de csurig! Főleg én, aki hátul ültem, mert Lehel kiszámolta, hogy az ázik el, aki elől ül. A valóság pedig éppen fordítva van. De ő ezt tényleg nenm tudhatta.
2006. augusztus 30.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése