2009. március 4.

Vacsora a sejk palotájában



Tegnap este elmentünk R... sejk Abu Dhabi palotájába, felesége Madam H.. meghívására.
Nagyon szépen kiöltöztünk, ahogy illik, késtünk negyedórát, ahogy illik, de sajnos Madam H... nem volt otthon - Dubaiba ment...
A palota nagyságú villa tele van (ott lakó rokonnal, nővel, gyerekkel) és ahogy mi, a vendégek megérkeztünk, rögtön elő is került néhány, 4-5 nő, akiket rövidesen még további három követett.
A perzsa szőnyegekkel borított udvaron a gyerekek, a maidek felügyelete mellett rohangáltak, bicajozta, játszottak (2 és 10 év közötti korosztályban). Az udvarra kitett szőnyeget bármelyikét szívesen elfogadtam volna a pesti lakásomba...

Minket bevezettek a női madzsiliszbe. Ez amolyan nappali, living room, vendég fogadó szoba. Ezekből több is van a palotában, szigorúan külön a nőknek, külön a férfiaknak...
A mi kis termünket csodaszép bézs színű, mintás selyemperzsa szőnyeg borította, bútor nem sok akadt, de a csillár nagyon szép volt, körben a falak mentén keményre tömött ülőpárnákon foglaltak helyet a nők, az alacsony kínálóasztalokról kardamonos kávét, (túl)édes angol tejes teát, és az édesnél is édesebb, ragadós arab-sütiket, datolyát, mazsolát nyújtogattak felénk folyamatosan.
Nagyon szépek a nők a ruhákban. Az arab házi ruha élénk színű, mintás, a mandzsettája dúsan és csillogóan hímzett, a hajukat (még otthon is!) gondosan eltakarják, rengeteget forgatják, hajtogatják, tekerik a ruháikhoz illő, díszes kendőiket. A legfiatalabb (egyetemre járó lány) leveszi a kendőjét, hogy megigazítsa a haját, kibontja a kontyát, és csak most látom, hogy mennyire szép, dús, göndör a jóval a csípője alá érő fekete hajkoronája.

- Óh, most nem is hosszú! most vágattam le...- szabadkozik, mikor ámulva dicsérjük. Majd egyetlen begyakorolt mozdulattal ismét kontyban van a nagy haj, amelyet egy hajtű rögzít - tükör nélkül is jól sikerül a mutatvány, majd újra mindent reménytelenül eltakar a nagy fejkendő...

Sokáig azt hittem, hogy megússzuk a kis kávé-tea-édességgel a kínálást, hiszen már jó későre jár az idő, 9 óra is elmúlt. De nem! Jönnek a szolgák, arany csillagokkal díszített plasztikot borítanak a szőnyegre, a szoba közepére és kezdődik a tálalás.
Rengeteg ételt hordanak be, és mi nők körülüljük a földön a "terülj, terülj, asztalkám" szőnyeget.
Velem szerencsére kivételeznek, egymásra raknak 3 jó kemény ülőpárnát, így ülhetek, ráadásul székmagasságba kerülök, és a luxus teteje, még egy kis asztalkát is tesznek elém, na meg adnak kést és villát is.
Szilvi szed nekem kaját, így megúszom, hogy puszta kedvességből mindennel jól megpakolják a süteményes tál nagyságú tányért. Van egy csomó "kedvencem" a kaják között, a humuszt itt a méregdrága fenyő maggal díszítik, ízesítik, ezt a pitával (arab kenyérrel) illik mártogatni (és persze kézzel) - ez most nagyon finomra sikerül.
A rizs soha nem hiányozhat egy arab vacsoráról, ehhez saját nevelésű, háztáji bébi-bárányt kapunk (a Liwai farmjukról) igyekszem nem gondolni rá, hogy gyermek-húst eszem, a szegény kis ártatlan bárányka elolvad a számban, felséges az íze. Kevés rizzsel és sok salátával eszem mindezt, itt erősebb és számunkra szokatlan fűszereket használnak, de minden nagyon finom amit adnak. Aki véletlenül vegetáriánus, az is jól tud lakni ennél az asztalnál, rengeteg a nyers párolt zöldség... a tiszta, jéghideg vizet jó formájú, arany szegélyű kancsóból öntik.
A vendéglátó hölgyek kizárólag kézzel esznek, a szobából nagyon szép (mindennel felszerelt) fürdőszoba nyílik, ahol ki-ki rendbe hozhatja magát...

Vacsora után visszatérünk az ülőpárnákra, a nők előhoznak egy nagy képeskönyvet Mekkáról, a Nagy Mecsetről, ahova a család rendszeresen elzarándokol a Hadzs idején. Mesélnek a vallásról, az Iszlámról és a Prófétáról.
Később ajándékokat is kapunk, ez nagyon megható, Kati egy kézzel hímzett fekete selyem arab házruhát kap, Szilvi egy drága és kivételesen jó illatú arab parfümöt, és én kapom a legjobbat - ennek tényleg nagyon örülök, egy tenyésztett igazgyöngy nyakláncot. (Nincs rajta zár, ma levittem a szomszéd házba az aranyosokhoz, átfűzik - biztonsági cérnára - és tesznek rá egy kis arany kapcsot.)

Vacsora után megjelennek a férfi rokonok. Velük is jót beszélgetünk, kellemes a hangulatban.

Éjjel fél egyre érünk haza! Olyan fáradt vagyok, hogy egy ideig még nem tudok elaludni.

(fotó Viczián Csaba: Formák)

Nincsenek megjegyzések: