Ez volt Dubai 1950-ben, a következő kép a 80-as években készült és ilyen ma a Sejk Zayed road, a felhőkarcolókkal. De milyen lesz két év múlva?
Dubai, a megvalósult időutazás. Még a 20. század elején sem voltak itt utak, nem volt vezetékes víz és elektromos áram. Ráadásul még kórházak sem voltak. Egyáltalán nem volt infrastruktúra. Helyette tengeri korallból és gipszből épített pálmalevéltetős kunyhók, széltornyok álltak elszórtan a parton, ezekben túlnyomóan Iráni és indiai kereskedők laktak, továbbá sejkek az ő sejkáikkal (feleségeikkel). Nomád beduinok vándoroltak a tevéikkel a wádikból az oázisokba.
A kereskedők hozták és vitték az áruikat, a gyógynövényeket és fűszereket, a szantálfát és tömjént, az igazgyöngyöt és az aranyat. Ebben a kis öböl menti falucskában derűs csend, béke és nyugalom uralkodott.
Mára ez a kép jelentősen megváltozott. Dubai többé már nem nevezhető a Közel-Kelet állóvízének, kevesebb, mint egy évszázad alatt modern metropolisszá változott, a térség kereskedelmi központja és nemzetközileg elismert bevásárló paradicsoma lett. Amikor először pillantjuk meg a Dubai Creek-et, az öböl partján álló csillogó, modern felhőkarcolókat, miközben francia bort, vagy egy jó koktélt kortyolgatunk a város egyik remek éjszakai bárjában, nehezen hisszük el, hogy nem is olyan régen itt semmi sem volt, a kietlen, száraz sivatagban több teve élt, mint ember.
A mai Dubai a múlt és jelen lenyűgöző találkozása, ahol hagyomány a modernséggel ölelkezik. Hol máshol láthatnánk a Földön egy dishdashás ( ingruhás) sejket, aki jól felszerelt négy kerék meghajtású dzsipjén utazik a sivatagban, gyönyörködik a lángvörös naplementében, miközben a mobiltelefonján üzleti ügyeit intézi.
Építészetileg, Dubai az ellentétes stílusok kincsestára. Csillogó, posztmodern, üveg, acél felhőkarcolók sarjadnak ki a parti homokból, és jól megférnek a hagyományos stílusban épült mecsetekkel, magas fallal körülvett udvarházakkal és a széltornyokkal.
A népszerű meggyőződéssel ellentétben a város hihetetlen gazdagságát nem az olaj, hanem a kereskedelem alapozta meg. Dubai egyike a fékezhetetlen (szertelen) kapitalizmus utolsó bástyáinak, ez a Közel-Kelet Hongkongja. Ahogy Hongkongot az ópium csempészet tette gazdaggá a 19. század végén, úgy Dubait az arany, főleg az aranycsempészet az 1960-as években. Az olaj, amikor 1966-ban felfedezték, pusztán növelte a kereskedelemből származó a profitot, és felgyorsította a modernizációt.
Manapság mindenki Dubaiba jön meggazdagodni – a játék neve: jólét. A pakisztáni munkások, az indiai taxisofőrök, a sry-lankai háztartási alkalmazottak, az angol üzletemberek, az ausztrál mérnökök, a jordániai tanárok, a filippínó maidek és bébiszitterek mind azért vannak itt, hogy maguknak és családjuknak magasabb életszínvonalat biztosítsanak.
Az elmúlt évtizedben az üzlet, és a turizmus fellendülése tovább olajozta Dubai gazdasági felvirágzását. Az elegáns üzletek, a luxus szállodák, az exkluzív beach -klubok és néhány kiemelkedően jelentős nemzetközi sportesemény (golf, tenisz) sikeresen megalapozták a gazdag turisták és hosszútávra kitelepült munkavállalók
(mérnökök, tervezők, üzletemberek) igényeinek megfelelő környezetet, illetve bankszámlájuk növelésének lehetőségét.
Dubai kulturálisan is varázslatos keveréke a modern és a hagyományos arab és beduin életvitelnek. Példamutató a nyugatiak iránti toleranciájuk, különösen más Öböl menti arab államokkal összehasonlítva, itt megismerhetjük a (valaha) Boldog Arábia báját.
Sajnos amit fent leírtam az a mesés közelmúlt, és sajnos most mindez - a hirtelen jött gazdagság, mesevilág, összeomolni látszik! A válság ide is begyűrűzik! A munkások és vezető mérnökök, európaiak lassan elhagyják e földi paradicsomot.
Az építkezések legnagyobb többségét már tavaly leállították Dubaiban, és ebben az évben sok beruházás építése Abu Dhabiban is leállt. Mint kiderült, Dubaiban minden hitelben épült, és ezek most sorra "bedőlnek", mint a Világon mindenhol.
És vajon mi lesz a vége? ki tudja?
