Amikor 2000-ben New Yorkban jártam, még állt a World Trade Center. Az East River mellett laktam, közel az ENSZ-hez egy Healthworld-ös barátnőmnél. A "tulipános" sokadik emeleti ablakból a Manhattan szűk utcáira látni. Bár a naptár áprilist mutatott, nagyon hideg volt, és mindig esett az eső, örültem, hogy viszonylag vastag kabátot vittem magammal. Az árkádos épület a híres Wall Street nevezetes háza, a pénz otthona.
A kép, amely az ikertornyokat mutatja, arról a kis hajóról készült, ami a Szabadság szoborhoz tartott és útba ejtette az Ellis Islandot, ahova Amerika bevándorlói megérkeztek. Ők többnyire az Óceánjárók harmadosztályú és fedélközi utasai voltak. Ezeket az utasokat már a hajón szigorú orvosi vizsgálat alá vették, azután számozott cédulát kaptak, amit a mellükre tűztek és a nagy óceánjáróról átszállították őket egy helyi hajóra, ami az Ellis szigetre vitte őket. A szigeten újra orvosi vizsgálat következett, de most már sokkal alaposabb, tüzetesebb. Aki beteg volt, szív- vagy tüdőbeteg, vagy a rettegett egyiptomi szembetegségben szenvedett, azonnal visszatoloncolták (anélkül persze, hogy gyógyították volna.)
Az orvosi vizsgálat után alapos faggatáson estek át a kivándorlók. Sorsukról a kivándorló bizottság döntött, élelemért, lakásért nem fizettek, mert az ellátási költségeket a hajóstársaságoknak kellett megfizetni. Persze olyan is volt a kényelem, Európa szegényei drótderékaljas ágyakban, zsúfolt nagy, közös hálótermekben reménykedtek abban, hogy rövidesen ráléphetnek a Ígéret Földjére.
Az Ellis Island a hatalmas New York-i öböl bejáratához közel fekszik, a víz közepén, teljesen elszigetelve a világtól. Ma a híres nevezetes sziget egész területe múzeum. Az épület falain hatalmas plakátokon látni a híres hajóstársaságok, a Cunard, a White Line, az Arosa Star és a többi hirdetéseit, árakkal! A korabeli filmek mellett kiállítás mutatja be az óriási hajó-bőröndöket és kosarakat, múlt század eleji használati tárgyakat, edényeket, ruhákat. Minden bevándorló nevét, aki itt lépett Amerika földjére, megtalálni a hatalmas fémtáblákon a kikötőben. Sokan keresik az ősök neveit, és meg is találják rendszerint.
A kis hajó azután vitt tovább a közeli Liberty Island-ra, de a szépséges Szabadság szobor belsejébe, és onnan lifttel a tetejére - sajnos nem jutottam el, mert akkora volt a tömeg, hogy reménytelennek látszott a feljutás. De így is nagy élmény volt közelről látni a szabadság örök jelképét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése