Január 19-én mentünk csónakázni francia barátainkkal Abu Dhabi környéki szigetekre. Már a "vízre szállás" is elég kalandosra sikeredett, mert a városban Forma1 bemutató volt - készülnenk a jövő évi futamra, ezért az összes (majdnem az összes) tengerhez vezető utat lezárták. Így nem is tudtunk bemenni Philippe kikötőjébe, ő jött elénk és egy luxus-szálló (az Inter) privát kikötőjében szálltunk be villámgyorsan a hajóba. Nekem már a sima beszállás sem egyszerű, hát még a "villám-gyors" De végre vízen voltunk. Lehel nagyon boldog volt, mert vezethette a hajót. Itt mondjuk sokkal biztonságosabb vezetni, mint az országúton.
A tenger színe ezen a vídéken olyan türkízkék, mint a legvadabbul kiszínezett idegenforgalmi katalógusok reklámja.
A hőmérséklete kellemes, jó nagyot úsztunk, és a hófehér homokú parton sok-sok szépiacsontot találtam a kismadaramnak.
Megjegyzem, hogy ez volt egyetlen sziget, ahol még találni ilyen csontot, ezek is úgy fognak kipusztulni, mint a szép kagylók és csigák.
Nem mindennapi teljesítmény az a fantasztikus építkezés, ami a Világnak ezen a táján folyik, de a környezetszennyezés is legolyan nagyaráyú. Félek, hogy nem lehet megerőszakolni a természetet, mint ahogy az oroszok sem tudták
annak idején "megfordítani" a folyók irányát, itt is könnyen lehet "rossz vége" a sok mesterséges sziget "pálma" építésnek.
Visszafelé a vízről fényképeztük Abu Dhabit, fantasztikus látvány volt.
2007. február 22.
2007. február 20.
2007. február 19.
Sejkek és Manók
Március 20-án jelenik meg Németh V. Ádám könyve Sejkek és Manók címmel.
Az izgalmas napló, dokumentum regény dátumozott levelek sora, amely a szerzőnek és építész feleségének "kalandjait"mutatja be az Egyesült Arab Emirátusokban. Bepillanthatunk mindennapjaikba, és megismerhetjük a beileszkedésük nehézségeit, eseményeit, mindezt- lebilincselő őszinteséggel, sok humorral.
Az eredetileg családtagok, barátok számára készített jegyzetek lassanként szétfeszítették a magán-közlés kereteit, a címzettek ismeretleneknek is továbbküldték a bravúros stíluskészséggel megírt szöveget, ami lassanként szamizdat formában terjedő közkincs lett.
Innen már csak egy "pici" lépés volt a könyv formába való szerkesztés.
A turista soha nem ismerheti meg a felkeresett ország igazi arcát, az csak a tartósan ott élő ember előtt mutatkozik meg, bár előtte is sokáig rejtve marad.
Főhőseink szerencsések voltak. Szilvi, a fiatal építész-dizájner mérnöknő már első megbízásként 60 emeletes felhőkarcolót tervezett, marketinges férje, Ádám éles szeme pedig azonnal belátott az idegen kultúra díszletei mögé.
Az Emirátusokban élő, dolgozó közel 5 millió embernek csupán az egyötöde a helyi lakos.
A mindennapokat jellegzetessé tevő szokások elsősorban a betelepülő külfödieket jellemzik és Ádám könyve főleg róluk szól, az ő botladozó beilleszkedésüket követjük a sokszor burleszkbe illő bürokratikus helyzetekben, közben elmerengünk a mérhetetlen szegénységen, gazdagságon, és mindeközben folyamatosan csodálhatjuk a káprázatos természetet, a sivatag, a tenger szépségét, zordságát. Mindezt igen kellemes tálalásban kapjuk kézhez, fölényes nyelvi és szerkesztési stílussal.
A 170 oldalas könyv március 29-től kapható, először Utazás kiállításon a VISTA Utazási standján ("A" pavilon 108D stand) . Ára 1980,-- Ft
De már most lehet rendelni belőle. www.sejkekesmanok.hu
Rajta hát!
Az izgalmas napló, dokumentum regény dátumozott levelek sora, amely a szerzőnek és építész feleségének "kalandjait"mutatja be az Egyesült Arab Emirátusokban. Bepillanthatunk mindennapjaikba, és megismerhetjük a beileszkedésük nehézségeit, eseményeit, mindezt- lebilincselő őszinteséggel, sok humorral.
Az eredetileg családtagok, barátok számára készített jegyzetek lassanként szétfeszítették a magán-közlés kereteit, a címzettek ismeretleneknek is továbbküldték a bravúros stíluskészséggel megírt szöveget, ami lassanként szamizdat formában terjedő közkincs lett.
Innen már csak egy "pici" lépés volt a könyv formába való szerkesztés.
A turista soha nem ismerheti meg a felkeresett ország igazi arcát, az csak a tartósan ott élő ember előtt mutatkozik meg, bár előtte is sokáig rejtve marad.
Főhőseink szerencsések voltak. Szilvi, a fiatal építész-dizájner mérnöknő már első megbízásként 60 emeletes felhőkarcolót tervezett, marketinges férje, Ádám éles szeme pedig azonnal belátott az idegen kultúra díszletei mögé.
Az Emirátusokban élő, dolgozó közel 5 millió embernek csupán az egyötöde a helyi lakos.
A mindennapokat jellegzetessé tevő szokások elsősorban a betelepülő külfödieket jellemzik és Ádám könyve főleg róluk szól, az ő botladozó beilleszkedésüket követjük a sokszor burleszkbe illő bürokratikus helyzetekben, közben elmerengünk a mérhetetlen szegénységen, gazdagságon, és mindeközben folyamatosan csodálhatjuk a káprázatos természetet, a sivatag, a tenger szépségét, zordságát. Mindezt igen kellemes tálalásban kapjuk kézhez, fölényes nyelvi és szerkesztési stílussal.
A 170 oldalas könyv március 29-től kapható, először Utazás kiállításon a VISTA Utazási standján ("A" pavilon 108D stand) . Ára 1980,-- Ft
De már most lehet rendelni belőle. www.sejkekesmanok.hu
Rajta hát!
2007. február 7.
Klárival a Sandy Beach korall szírtje előtt
Naplemente a Wadi Katiban, Királyi Tevefarm és tenger
Mindig elbűvöl a fény és a víz varázslatos játéka. Különösen ha ez a víz egy kietlen, vad kősivatag wadijában folyik.
A másik képen állatoros barátaink teve farmján, kedves, jól tejelő teve-tehén anyák előtt állok, egy Dubai melletti sivatagban. Barátaink hosszú évek munkájának eredményeként büszkélkedhetnek fantasztikus teve-tejtermelő eredményeikkel. A tevetej iható! Sőt mondhatom, hogy jó! Kicsit sósabb, mint a tehéntej, de nincs semmiféle mellékíze. (Tapasztalatból mondom, mert még én is legyőztem a viszolygásomat, megkóstoltam és csodák-csodája, ízlett!) A telep és a több mint 300 teve a Dubai uralkodó magántulajdona.
Abu Dhabiban a Marina Mall hatalmas bevásárló központ üveg tetejét látjuk, amit éppen kívülről mosnak. Tavaly óta a hatalmas csarnok még további hármat építettek hozzá és most alapozzák a sípályát, amely nagyobb lesz, mint a Dubaiban működő elődje.
A másik képen férjem látható, ahogy francia barátaink motorcsónakját vezeti az öbölben. Türkizkék a hűsvízű januári tenger, vakítóan hófehér a homok, és a sok kis apró szigetet telepített pálmák ékesítik. Kikötöttünk egy apró szigeten és ezen a parton találtam meg az egyetlen helyet, ahol még egyáltalán előfordult a valódi szépia csont (az elpusztul nyelvhal meszes váza) ezt hoztam a kismadaramnak. Elgondolgoztató, hogy szinte teljesen eltűnnek ezek a hajdan százával található szépiák, mint ahogy kagylóból és csigából egyre kevesebb van. Azt gondolom, hogy ez a mérhetetlen, gigantikus építkezés, mesterséges sziget-építés, irdatlan mennyiségű édesvíz lepárlás nem tesz jót a természetnek.
Légi bemutató AlAinban
2007. február 5.
AlAin, sivatagban a család
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)