2006. December 9.Ma korán kelünk, mert a Hatta poolshoz megyünk szafarizni az úttalan wadikba. Al Ain-nél az ománi határon most építik a szögesdrót kerítést, az Emírségek védik magukat az illegális bevándorlóktól. Ezért jövőre már csak jó drága (dupla) vízummal jöhetek majd én is erre. Az ománi Shell kútnál féláron teletankoljuk a jó nagy terepjárót (135 literes a tankja!) a benzin litere 60 Ft - átszámolva!
A társaság az 5 csillagos Hatta Fort hotelnél gyülekezik (képünk) A szálloda és a környezete szép, a bársonyosan puha, rövidre nyírt zöld gyep, a jóformájú, kényelmes kis bungalók szöges ellentétben állnak a völgy zord hegyek által határolt kopár szikláival. Itt találkozunk Márkkal, kíváló angol túravezetőnkkel, aki a környék nagy ismerője, szerelmese.
A betonutat és egyben a civilizációt gyorsan elhagyjuk és a konvoly szigorú szabályait betartva rázatjuk magunkat a köveken. Mindig látnunk kell az előttünk haladót és az utánunk jövőt is. Így biztosan nem veszítünk el senkit.
A Hatta új arcát mutatja nekünk, a wadik megteltek vízzel! A kristálytiszta víz megáll a köves medencékben, az összeszűkülő mederben sebesen rohan, a kiszélesedő lapályon pedig kényelmesen elterül. A sebes vízfolyásokon nem könnyű az átkelés, az egyik sziklánál a mi kocsink sajnos lecsúszik a nemlétező útról. De nincs pánik, idegeskedés. A férfiak tanácskoznak, méricskélnek, majd rövid úton kihúzzák a bajbajutott kocsit a rohanó vízből.
A tériszonyomat nem könnyű legyőzni amikor később már a szakadék szélén csúszkálunk, és nem tudok nem odanézni, mert a látvány lenyűgöző. Ide nem sokan jutnak el, még azok közül sem, akik már régóta itt élnek. Szerencsés vagyok.
Velünk vannak az előző napi nagy sivatagi rally szervezői is a Dubai Municipalitytól (önkormányzat). Ezen a helyen - érdekes módon még ők sem jártak, ezt a helyet csak MArk ismeri. Amikor kiderül, hogy még neve sincs ennek a gyönyörű völgynek, Mark felém fordul és azt mondja
- Legyen e hely neve mától WADI KATI!
Mohammed, a Dubai önkormányzattól rábólint, bejegyzik a pontot a GPS-en, és így kapok egy csodálatos wadit a vadregényes Hattában. Ádám fiam is bejelöli a pontot a saját GPS-én, Wadi Kati! Könnyekig meghatódom. És Wadim igazán gyönyörűséges!
Szűk és meredek sziklaszurdokban araszolunk tovább lefelé, csak most látom és főleg érzem, hogy valójában mire is találták ki a biztonsági övet. A hirtelen jött víz, a napok óta tartó szoklatlan esőzés csodát tesz a kősivatagban, a máskor kiégett, szenvedő, kókadt leaderek felélednek, virágba borulnak.
A kocsival (csak kis jóindulattal) járható út most hirtelen végetér, és mi elindulunk Mark kedvenc fürdőhelye felé, bukdácsolva a köveken, először gondosdan kerülgetve a vízmosásokat. Az hogy "ne legyen vizes a tornacipő" teljesen elveszti a jelentőségét és ettől kezdve felszabadultan, térdig gázolok a friss, hűvös vízben. A mély kőmedencék olyanok, mint a nimfák fürdőhelye. A mély víz első pillanatban meglehetősen hideg, de rövidesen nagyon élvezzük a lubickolást. Körülöttünk a vad hegyek, a meredek sziklák csodás, tarka színekben pompáznak.
Előkerülnek a szendvicsek, na meg a jó kis jégbehűtött italok, én aloe verát iszom, egészséges és finom. Jól érzem magam.
Barátunk Bulcsú felmászik a szikla tetejére (jó magasra) és közli, hogy pazar a kilátás. Majd lejön és azonnal felmászik újra, de most már fényképezőgépet is visz magával, remek képeket csinál a völgyről és rólunk.
Visszafelé a nagyon szűk, meredek szurdokban, ahol a fáma szerint a madár sem jár, - sohasem - összeakadunk négy szembejövő terepjáróval! Itt jó szerével még egy kocsi is alig fér el, hát még kettő? De senki nem méltatlankodik, a férfiak kiszámítják, hogy kinek kell vissza tolatni, ki tud (mégis csak) beférni egy sziklarepedésbe, ki milyen sorrendben fog átmenni a lehetetlenen - és röpke - 40 perc alatt minden kocsi kikerül a csadából.
Nézem a borotvaéles köveket, ha most nem kapunk defektet, akkor soha. És megússzuk!
A tetőről a egy nagyon mély - lehet vagy 80-100 méteres - wadiba nézünk le. Én csak óvatosan, a tériszonyom nem enged a meredély széléhez. Sőt, még attól is rosszul vagyok, hogy a többiek ott ugrálnak, hülyéskednek.
Megy le a nap, vörösre festi a homokot, a köveket, lilára az ég alját. Micsoda színjáték!
Köszönöm Hatta ezt a csodálatos napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése