160 éve végezték ki Aradon az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyar honvédő hadsereg 13 tábornokát. Ha éppen nincs október hatodika, és/vagy történelemóra, a tragikus esemény legtöbbször annak kapcsán kerül elő, hogy azóta nem koccint sörrel a magyar, ezzel is a császári elnyomás ellen tiltakozva.
Annak ellenére, hogy a legenda alapjául szolgáló esemény, az osztrák tisztek mulatozása és sörrel koccintása a kivégzés után a történészek szerint valójában nem történt meg.
Magyar ember sörrel nem koccint! – ezt az íratlan törvényt alighanem a „magyar ember evés közben nem beszél” szabállyal egyszerre tanuljuk meg. Nagyobb családi összejöveteleken a nagypapa háborús történetei mellett, baráti sörözéseken a magukat műveltnek láttatni próbálóktól, és történelemórákon, a hivatalos tananyagot kiegészítő érdekességként halljuk a legendát az aradi vértanúk kivégzése után sörrel koccintó osztrák tisztekről, és a magyar nép szent esküjéről, hogy mi ilyet soha többé nem teszünk. Vagy ha nem is soha többé, de 150 évig biztosan nem. Vagy ha mégis, azt mondjuk mellé, hogy vesszen Haynau.
A történetnek (ahogy az egy rendes mítosztól el is várható) több verzióját őrzi a néphagyomány, amelyeknek egy közös jellemzője van: nincsen történelmi alapjuk, és bár már az 1850-es évek óta a folklór része, csak 1980-as években jött igazán divatba a nem koccintás.
Forrás: Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése