2009. október 28.
Későn jött ősz, varázslatos a színesedés a Pomázi kertben
Már két napja szobafogságon vagyok, mert nagyon náthás lettem (remélem nem influenza, pláne nem H1N1 - igaz, ahhoz láz is kellene!)
Így hát az ablakból lesem a napocskát, a kertet. A diófa levelei teljesen megsárgultak, ma-holnap biztosan mind leesik a földre, a dióval együtt.
Rengeteg diónk van!
Vettem két szép cseresznye fát, azt Lehel elásta a kertben, kíváncsi vagyok, hogy megmaradnak-e, mert nem volt túl drága...
2009. október 18.
Ficus Benjamina
Ficus Benjamina 27 évig élt velünk! Még annak idején a BNV-ről hoztam haza, egy normál méretű nylon-szatyorban....
A virágokat minden cég cégnek "örök-áron" meg kellett venni, de virágosok a vásár zárásakor szó nélkül újra össze szedték őket (újra eladták) ... mert kivinni a vásárból - persze szállító levéllel - mindent lehetett, csak virágot (örökzöldet) nem. Erre buktak a biztonságiak. Mi meg azért is kivittük.
Így lett nekem Ficus Benjaminám annak idején, ami csak nőtt és nőtt az Aladár utcában, miután igencsak jól érezte magát. Egy idő után elkezdett gusztustalan, ragacsos nedvet eregetni a leveleiből (mindenre ami a közelében volt, és nagyon nehéz volt körben mindent lemosni, tisztítani) na meg magasságban is jócskán túlnőtt minket.
Pomázon már csak a kertben kapott helyet szerencsétlen virág... de most ősz lett, a telet nem bírja ki a szabadban (sajnos) és a házba nem fér be. Helyet kellett találni neki...
Először a Pomázi Műv.Háznak ajándékozta Lehel - téli megőrzésére - gondolta "nyaralni" hazahoznánk a kertünkbe... de a Műv.Ház nyárra nem akarta visszaadni, csak "örökbe" fogadta volna el.
Így hát a Ficus most a Pomázi általános iskolába megy, ahonnan nyáron haza lehet majd hozni.
A képeken a körülményes szállítás látható, öcsém Zoli is besegített a logisztikába. Azt már csak (szerencsére) utólag tudtam meg, hogy az iskolában a második emeleten kapott helyet a Ficus - és persze lift nincs!
Nem lehetett könnyű... a Ficusnak sem, amint az látható a képen...
2009. október 6.
Behoztuk a kényes szobanövényeket a Pomázi kertből
Magyar ember sörrel nem koccint!
160 éve végezték ki Aradon az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyar honvédő hadsereg 13 tábornokát. Ha éppen nincs október hatodika, és/vagy történelemóra, a tragikus esemény legtöbbször annak kapcsán kerül elő, hogy azóta nem koccint sörrel a magyar, ezzel is a császári elnyomás ellen tiltakozva.
Annak ellenére, hogy a legenda alapjául szolgáló esemény, az osztrák tisztek mulatozása és sörrel koccintása a kivégzés után a történészek szerint valójában nem történt meg.
Magyar ember sörrel nem koccint! – ezt az íratlan törvényt alighanem a „magyar ember evés közben nem beszél” szabállyal egyszerre tanuljuk meg. Nagyobb családi összejöveteleken a nagypapa háborús történetei mellett, baráti sörözéseken a magukat műveltnek láttatni próbálóktól, és történelemórákon, a hivatalos tananyagot kiegészítő érdekességként halljuk a legendát az aradi vértanúk kivégzése után sörrel koccintó osztrák tisztekről, és a magyar nép szent esküjéről, hogy mi ilyet soha többé nem teszünk. Vagy ha nem is soha többé, de 150 évig biztosan nem. Vagy ha mégis, azt mondjuk mellé, hogy vesszen Haynau.
A történetnek (ahogy az egy rendes mítosztól el is várható) több verzióját őrzi a néphagyomány, amelyeknek egy közös jellemzője van: nincsen történelmi alapjuk, és bár már az 1850-es évek óta a folklór része, csak 1980-as években jött igazán divatba a nem koccintás.
Forrás: Index
Egy kis nosztalgia...
Ma rákérdeztünk a repjegy árakra az Emiratesnél.
Háááát horrorisztikusak! Bizony az idén kimarad Abu Dhabi, Emma, a Zöldségpiac, az Emirates Palace, a jó kis meleg tenger, a sivatag...a Boursin sajt, a frissen pörkölt pisztácia és kesu-dió... a müezzin imája, hajnalban, az 5 dirhamos szabadstrand a varázslatos kék tengerrel...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)