Ebben az évben is remekül sikerült a hagyományos Családi Ebéd a Pilisszentiváni Csali Csárdában.
Az örökifjú Janine - ki hinné hogy már 91 éves, de remek erőben erőben van. Idei útjára elkísérte legkisebb unokája, Carlos Garcia Clamart is, aki kíváló szakács Barcelónában. Mind a ketten nagyon élvezték az utat, Budapest szépségeit és a remek napsütéses időt.
Mindig szívesen fényképezkedünk ebéd után a
szép kis horgásztó partján.Ebéd után közösen bementünk Szentendrére, ahol nyárbúcsúztató ünnepségek voltak, a képen német (bajor) iskolásfúk zenekara muzsikál.
Szentendrén mostában mindig olyan jó nagy sétákat teszünk, hogy a végen már nem is tudok járni igazán.
Janine megígértette velünk, hogy jövőre Spanyolországba utazunk és ott találkozunk vele.
A Csali Csárda bőséges ebédjét Carlos Garcia nem tudta megenni, ezért a maradék vadkacsáját becsomagoltattuk és betettük a csomagtartónkba. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt és lábamhoz kellett volna tenni.
Sajnos Carlos Garcia az kiszállás izgalmában - az astóriánál nem nagyon lehet megállni - valószínűleg véletlenül, nekem hagyta a kacsát - és elvitte Edit méltán világhíres barack-lekvárját (amit személyesen én kaptam ajándékba).
Hát mit mondjak?
meggyászoltam a pótólhatatlan házi lekvárt.
Ráadásul még egy üveg fekete ribizke lekvárt is kaptam, amit még soha nem ettem - és persze azt is elvitte a Carlos. Igaz nem jutott messzire velük szegény, mert a Ferihegyen minden lekvárt (Janinét is!) elvettek a biztonságiak, és mind ki kellett dobni a szemétbe.
Ha én egyszer megérteném, hogy lehet lekvárból bombát csinálni.... ? Micsoda baromság!
És hogy menyire sajnálom a jó kis lekváromat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése