A teraszom és az ablakom virágai

Nagyon szépen virágzik a hibiszkuszom az idén is! és ablakomban is virít a szegfű, Pistike, kukacviág, futó porcsin.

Janine és Carlos látogatása

Ebben az évben is remekül sikerült a hagyományos Családi Ebéd a Pilisszentiváni Csali Csárdában.
Az örökifjú Janine - ki hinné hogy már 91 éves, de remek erőben erőben van. Idei útjára elkísérte legkisebb unokája, Carlos Garcia Clamart is, aki kíváló szakács Barcelónában. Mind a ketten nagyon élvezték az utat, Budapest szépségeit és a remek napsütéses időt.
Mindig szívesen fényképezkedünk ebéd után a szép kis horgásztó partján.
Ebéd után közösen bementünk Szentendrére, ahol nyárbúcsúztató ünnepségek voltak, a képen német (bajor) iskolásfúk zenekara muzsikál.
Szentendrén mostában mindig olyan jó nagy sétákat teszünk, hogy a végen már nem is tudok járni igazán.

Janine megígértette velünk, hogy jövőre Spanyolországba utazunk és ott találkozunk vele.

A Csali Csárda bőséges ebédjét Carlos Garcia nem tudta megenni, ezért a maradék vadkacsáját becsomagoltattuk és betettük a csomagtartónkba. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt és lábamhoz kellett volna tenni.

Sajnos Carlos Garcia az kiszállás izgalmában - az astóriánál nem nagyon lehet megállni - valószínűleg véletlenül, nekem hagyta a kacsát - és elvitte Edit méltán világhíres barack-lekvárját (amit személyesen én kaptam ajándékba).

Hát mit mondjak?

meggyászoltam a pótólhatatlan házi lekvárt.

Ráadásul még egy üveg fekete ribizke lekvárt is kaptam, amit még soha nem ettem - és persze azt is elvitte a Carlos. Igaz nem jutott messzire velük szegény, mert a Ferihegyen minden lekvárt (Janinét is!) elvettek a biztonságiak, és mind ki kellett dobni a szemétbe.

Ha én egyszer megérteném, hogy lehet lekvárból bombát csinálni.... ? Micsoda baromság!

És hogy menyire sajnálom a jó kis lekváromat

Emma unoka Budapesten.

Szépséges (legkisebb) Emma unoka 3,5 hónaposan Budapesten, már két foggal a szájában!

Visszatérés a Ráth György utcába

Ebben a házban, a Ráth György utca 60-ban laktunk 1965 május 26-tól 1983-ig, és nagyon szerettünk ott élni. Ott születtek a gyerekeink, Ádám és Petra, ezek a csodás ezüstfenyők az első karácsonyokon egy-egy lakásban - cserépben feldíszítve álltak, mára már igencsak nagyra nőttek.
Jó volt kicsit nosztalgiázni és visszaemlékezni a szép időkre.