2007. június 8.

A Száva forrása és Bled

Útban Ljbljana felé, a Száva forrása a hatlmas vízeséssel



Nem könnyű felmászni ide, de nagy győzelem, ha mégis sikerül. Abban már nem vagyok biztos, hogy újra megpróbálnám.

Ljubljana,
Szállásunk a Pri Zabarju fogadó. Magyarul Fogadó a békához. Ljubljanának ez a területe régen mocsár volt, tele békával, innen az elnevezés.
A fogadó szép, nagy és barátságos. Mindenhol béka a dekoráció. A szobák tiszták, a hófehér ágynemű, törülköző ropog a tisztaságtól. A fürdő hatalmas és kényelmes.
A belváros öt perc kocsival, szépen süt a délutáni nap. Vasárnap nem gond a parkolás sem. A folyón romantikus, fehér párnaköves hidak vezetnek át, köztük a különleges hármas-híd, a középső átívelésén autók, a két szélsőn gyalogosok járnak. Nagy "élet", nagy korzó van így estefelé, az éttermek, kávézók kitelepülnek az utcára folyóparton. Fantasztikusan jó mandulás, tejszínes pulykát eszünk, különleges túrós körettel, olyan, mint egy rétes, elolvad a szánkban. Ilyet még nem ettünk soha.
Lehel még kér egy maszkarpónés süteményt, amelyet a pincét 4 villával hoz ki! És mi galádul ki is használjuk ezt a lehetőséget, nekilátunk a felséges sütinek. Aztán rendelünk még (egyet).

Másnap
A híres posztojnai cseppkőbarlangba megyünk. Gyorsan lemenekülünk az autópályáról, szép kis falvakon, szelíd hegyeken átmegyünk a barlanghoz. Ez egy igazi barlang vidék, barlang barlang hátán, de szó szerint. Csak a posztojnai a legnagyobb, a legszebb és a leghíresebb.

A bejáratnál vonatra szállunk. A vizes ülésre Lehel nagyvonalúan ráteszi a kis összecsukható műanyag párnácskáját és átadja nekem a száraz kényelmet. Jól esik. A vonat jó gyorsan száguld a szűk alagútban a szépséges cseppkövek között. Visszafelé fel is veszem az utat videóra. Majdnem lemerítem a teljes memóriakártyámat.
Ez Európa legnagyobb cseppkőbarlangja. A cseppkövek színesek, különleges formájúak, néha hajszálvékonyak, mint a spagetti, és néha olyan hatalmasak, mint a nagy templomok tartó oszlopai. Ebben a barlangban él az "emberhal" nevű állat, van keze, lába, sőt farka is, teljesen vak, gusztustalanul hófehér, mikroszkopikus nagyságú élőlényekkel táplálkozik és állítólag száz évig is elél - de minek.
Posztojna cseppkövei és örült nagy termei elképesztően szépségesek.

A következő állomásunk a Predjamai barlangvár, amelyet a világon egyedülállóan egy hatalmas sziklafalba építettek. Sok híres lakója közül egy Erazem nevű rablólovag a leghíresebb, aki a 16. Században élt, és sajnos vitába keveredett főnökével, a császárral. Sőt, még a császár egyik rokonát is megölte. A várható bosszú és megtorlás elől Erazem ebbe a Predjamai várba menekült és a legenda szerint egy évig és egy napig.
Erazem cukkolta a támadókat, akik ki akarták éheztetni és friss epret, sőt sült ökör darabokat dobált az ostromlók közé. Ezeket a finomságokat a környező falvakban vették, (esetleg rabolták) mert a várból a szövevényes cseppkőbarlangjáratokon át rengeteg titkos kijárata volt.
Erzamot – pénzért – elárulták, mert csak így tudták megölni őt. A sírjára hatalmas tölgyfát ültetett a szeretője, állítólag még ma is él a fa. Az alsó képeken a vár látható.




Bledbe szép napsütésben érkeztünk, a vihar akkor ki elemi erővel, amikor a csepp szigetre értünk. (Jó sok pénzért, fejenkét 10 Eurót kellett fizetni a csónákázásért). De visszafelé ugyanezt szakadó esőben kellett megtenni, bőrig áztunk. Jó buli volt.

Posted by Picasa

Nincsenek megjegyzések: