A széparányú, klasszicista, engem inkább (nem véletlenül) egy múzeumra emlékeztető kastélyt, Polláck Mihály tervezte. A kastélyt 1815-19 között építette gróf Festetics Antal, császári és királyi kamarás, aki kikötötte a Nemzeti Múzeum tervezőjének, hogy a hagyománnyal ellentétben a díszterem ne az épület középtengelyébe kerüljön, hanem a bal oldali sarokrizalitba; a földbirtokos ugyanis a szabadkőműves mozgalom tagja volt, és annak titkos szertartásait is a díszteremben szerette volna végezni, azt azonban nem akarta, hogy ez zavarja a kastélyban zajló életet.
Miután grófi lakói távozni kényszerültek - 1994-ig állami gondozott gyerekek laktak itt. Az épület termei csak májustól októberig látogathatók, időnként tárlatokat, kiállításokat rendeznek ebben a kihasználatlan - kihasználhatatlan házban.
Kastély túráink során szomorúan állapítjuk meg, hogy nem igazán, tudunk mit kezdeni régi máladozó örökségünkkel. Ennyi szálloda, oktatási központ, wellness központ (amelyek akkor sem rentábilisak, ha meglehetősen borsos áron kínálják) ezért legtöbb vidéki kúriánk müködésképtelen, nincs fizetőképes piacuk, a fenntartásuk horribilis pénzt emészt fel, ezért pusztulásra ítéltek.
A dégi kastély kertje bár sajnos nagyon elhanyagolt, elvadult, és napjainkban szomorúan rendezetlen, mégis számos különleges fával és díszcserjével rendelkezik, amelyek túlélték a nehéz évtizedeket.
A tó partjára piknikelők igyekeznek. A parklótól a tóig vezető 100 méteres távolságot a többség nem hajlandó gyalog megtenni. A lezárt úttal nem sokat törődnek, csak kiakasztják a tiltó láncot - a bennfentesek biztonságával - a "behajtani tilos" út elején, és már szántják is fel a nedves földutat szánalmat nem ismerő gumikerekeikkel. A törvény betartása kiment a divatból mára.
A kastélypark végében, a lápos területen, egy szép tó közepén áll a vörös-fehér díszítésű Holland-ház. Az épület a Holland-ház elnevezést sajátos flamand stílusának köszönheti.
A park biztonsági őre elmesélte, hogy az épületben a tüdőbeteg grófkisasszonyt gyógyították. A grófkisasszony a házban lakott, a kapcsolódó istállóban pedig hat holland tehénke kigözőlgése segítette a gyógyulását - azt nem tudni, hogy mekkora sikerrel. A korabeli felfogás szerint a pormentes levegő, a jó klíma, a jó táplálkozás, a tehéntej, sőt az istállók ammónia- dús levegője megküzdött a gümőkórral.
A XIX. század végén a tüdőbetegek kezelésére újabb épületet emeltek: földszinti istállóból a terápia előírásai szerint szabadon áramlott a levegő az emeletes lakószobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése