2007. március 17.
Festetics Kastély Dégen
A széparányú, klasszicista, engem inkább (nem véletlenül) egy múzeumra emlékeztető kastélyt, Polláck Mihály tervezte. A kastélyt 1815-19 között építette gróf Festetics Antal, császári és királyi kamarás, aki kikötötte a Nemzeti Múzeum tervezőjének, hogy a hagyománnyal ellentétben a díszterem ne az épület középtengelyébe kerüljön, hanem a bal oldali sarokrizalitba; a földbirtokos ugyanis a szabadkőműves mozgalom tagja volt, és annak titkos szertartásait is a díszteremben szerette volna végezni, azt azonban nem akarta, hogy ez zavarja a kastélyban zajló életet.
Miután grófi lakói távozni kényszerültek - 1994-ig állami gondozott gyerekek laktak itt. Az épület termei csak májustól októberig látogathatók, időnként tárlatokat, kiállításokat rendeznek ebben a kihasználatlan - kihasználhatatlan házban.
Kastély túráink során szomorúan állapítjuk meg, hogy nem igazán, tudunk mit kezdeni régi máladozó örökségünkkel. Ennyi szálloda, oktatási központ, wellness központ (amelyek akkor sem rentábilisak, ha meglehetősen borsos áron kínálják) ezért legtöbb vidéki kúriánk müködésképtelen, nincs fizetőképes piacuk, a fenntartásuk horribilis pénzt emészt fel, ezért pusztulásra ítéltek.
A dégi kastély kertje bár sajnos nagyon elhanyagolt, elvadult, és napjainkban szomorúan rendezetlen, mégis számos különleges fával és díszcserjével rendelkezik, amelyek túlélték a nehéz évtizedeket.
A tó partjára piknikelők igyekeznek. A parklótól a tóig vezető 100 méteres távolságot a többség nem hajlandó gyalog megtenni. A lezárt úttal nem sokat törődnek, csak kiakasztják a tiltó láncot - a bennfentesek biztonságával - a "behajtani tilos" út elején, és már szántják is fel a nedves földutat szánalmat nem ismerő gumikerekeikkel. A törvény betartása kiment a divatból mára.
A kastélypark végében, a lápos területen, egy szép tó közepén áll a vörös-fehér díszítésű Holland-ház. Az épület a Holland-ház elnevezést sajátos flamand stílusának köszönheti.
A park biztonsági őre elmesélte, hogy az épületben a tüdőbeteg grófkisasszonyt gyógyították. A grófkisasszony a házban lakott, a kapcsolódó istállóban pedig hat holland tehénke kigözőlgése segítette a gyógyulását - azt nem tudni, hogy mekkora sikerrel. A korabeli felfogás szerint a pormentes levegő, a jó klíma, a jó táplálkozás, a tehéntej, sőt az istállók ammónia- dús levegője megküzdött a gümőkórral.
A XIX. század végén a tüdőbetegek kezelésére újabb épületet emeltek: földszinti istállóból a terápia előírásai szerint szabadon áramlott a levegő az emeletes lakószobába.
2007. március 15.
2007. március 14.
2007. március 11.
Ádám és Anna otthon
Jaj de szép szalagokat kaptam a hajamba! és mellettem az ajtófélfa, ott láthatod, hogy milyen sokat változott a magasságom tavaly óta!
Krokodíl és trópusi halak a Tropicariumban
Csodás színes halacskák és félelmetes "fenevadak" a melegházban.
Tropicarium
Ma elmentünk a Tropicariumba, a Campona bevásárló központba, ahol (sajnos) szégyentelenűl drága belépő jegyeket árusítanak az akváriumba, de az is lehet, hogy csak mi szívtuk a fogunkat, mert meglehetősen sokan voltak.
A kiállítás színvonala elég jó, a halakat és néhány tiszteletet parancsoló óriás kigyót szép környezetben mutatják be. Láttunk 3 hatalmas cápát, sok-sok félelmetes, lapos pofájú ráját és egy hatalmas krokodilt is. A kis trópusi halak nagyon szépek voltak, és ha belegondolok, hogy néhány évvel ezelőtt, Egyiptomban a Vörös tengeren közöttünk úszkálhattunk Lehellel - egészen más szemmel néztem őket, régi barátaimat.
A gyerekeknek is nagyon tetszett a kirándulás, Gergőre a cápák tettek mély benyomást, Petike belebújt egy üvegalagútba és onnan figyelte a rájákat.
2007. március 3.
30 évvel ezelőtt Hollandiában, Hoorenben
Ez a csodás város kapu 1526-ban épül, a hollandiai Hoorenben, amikor mi itthon éppen a 150 éves török hódoltságra készülődtünk. A háttérben látható hófehér, kecses, fából készül billenő híd sem sokkal fiatalabb, de máig időtálló, gyönyörű alkotás.
1976-ban jártam először Hollandiában, és olyan szerencsés vagyok, hogy az emúlt 30 évben Németalföld szinte valamennyi vidékét bejárthattam. Szeretem a hollandokat, ők olyan elenganciával képesek viselni mesés gazdagságukat, ami csak keveseknek adatik meg. Barátságosan, toleránsak, segítőkészek és remek sajtokat alkotnak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
