Csodaszép - bár egyáltalán nem felhőtlen - két napot töltöttem Hévízen, mint a rendezvény sajtósa, ahol az Oszteoporózis Világnapot ünnepeltük. A Csontritkulásos Betegklubok szerte az országból olyan nagy tömegben érkeztek a rendezvényre, hogy még ülőhely sem jutott mindenkinek.
Ebből a két napból, az első napon monszúnszerűen szakadt a kellemetlen novemberi eső, másnap meg én dolgoztam, mint önkéntes. Nem tudtam élvezni a szép napsütést.
Én (és a teljes csapat, úgy 10-12 fő,) az úgynevezett Hetes házban szállt meg. Régen ez is a Hévízi kórházhoz tartozhatott, ma 4 csillagos, méregdrága luxusszállónak álcázott, kicsinosított, lochness-wellness hotelke, és sajnos rosszemlékű, szocreál (udvariatlan, lélektelen) szervízzel működik. A szivatás már a parkolóban kezdődik, amely meglehetősen távol esik az épülettől, kövezete durva szürke murva, a recepcióra is csak igen kacifántosan, meredek dombocskákon és lépcsőkön át lehet eljutni.Persze csomagokkal. Sok-sok csomaggal.
A szoba nagyon szép, kényelmes, adnak jó kis puha, frottier köpenyt, rengeteg törüközőt, az alagsorban, a medencében a híres gyógy tó jódillatú, melegített víze párolog.
Ha nagyon szépen megkéred a fürdőmestert, akkor esetleg beindítja még a zsakuzit is, persze nem szívesen és szigorúan csak 15 percre. Közben látom rajta, hogy utálja, egyedül vagyok a medencében, minek az a sok bugyborék...csak kidobott pénz az egész, ebben a válságos időben igazán jobban spórolhatnék. Nekik.
A borsos szoba ár félpanziót is tartalmaz, de a terített vacsora asztal olyan svédasztal, ami inkább csak skót asztal. Nem sok minden van rajta. A hendikep német vendégek még a fénysebességnél is gyorsabban lekapkodják a finomságokat. A menüt előre kell kiválasztani a portán,(mindössze 3 féle, nekem egyáltalán nem tetsző ételfajtából) A menűválaszték nem tartalmaz desszert kínálatot.
"Azt majd el tetszik venni a svéd-büfé asztalról" - csicsergi a recepciós hölgy - De azt nem teszi hozzá, hogy persze csak akkor "ha marad...!" És naná, hogy nem maradt! Pedig finom dobos torta lett volna... Igen, "járni jár, csak nem jut!" A pincér este 8 óra 31-kor kajánul vigyorogva közli, bele a képembe, hogy sajnos csak fél 9-ig üzemel a konyha! Egy perccel lemaradtunk! És úgy néz végig rajtam, győztes fölényes mosollyal, hogy csúnyának, kövérnek és nagyon falánknak érzem magam!
És én (hülye) még arra gondoltam, hogy esetleg ide kellene jönni Petrával egy kicsit pihenni. Bocsánat kedves danubius Szálló, édes Bükfürdő, bocsánat drága szép, kényelmes Sárvár, hogy majdnem megszédültem.
De most ígérem, hogy SOHA!
Igen, még gondolatban sem!
Másnap reggel a reggelinél, az asztali szemetes kosárkájában főtt tojás héjat fedeztem fel. Nosza szóltam is rögtön a pincérnek, aki már tegnap sem kedvelt a hülye torta miatt, hogy ha nem túl nagy kívánság, szeretnék főtt tojást kérni. Én is én, is.. mondták egyszerre az asztaltársnőim, a kollégáim.
- Milyen jó ötlet, nem is láttuk, hogy van főtt tojás.
Hát ez az! nem is láthatták! Mert valószínüleg az előző 20 vendég villán gyorsan megette mind a 10 tojást, amit a szigorú időbeosztású konyhán kifőztek, sajnálkozva, és előre biztosan tudva, hogy vendég bizony meg fogja zabálni ezeket a tojsokat!
- Meglátom mit tehetek Önökért! - nem vicc, - biccentett és ezt mondta hűvösen Mr Karótnyelt pincér úr, majd jó sokára visszatért 1, azaz EGY darab főtt tojással. Azt hozta hármunknak egy kistányéron, szalvétával. És láttam rajta kajánul örül, hogy nincs több!
- Hiába anya csak egy van!
és EGY biztos, hogy ide SOHA többé nem jövök.
Kedves Hetes Ház Hotel, hát megéri?
