Ádám és Anna a kisjátszótéren

Anna egy pillanatra se tudja nélkülözni a mobil telefonját, amelyen még hintázás közben is igen fontos beszélgetéseket bonyolít.
Lássuk csak, miből lesz a cserebogár? Akarom mondani az elfoglalt üzeltasszony.
Azért levezetésképeen nem árt egy cigánykerekes-kézenállás sem...

Blanka madár rövid szabadsága

Blanka madár - a fehér papagáj - kicsit megtréfált minket, amikor kiengedtük a kalitkából és hatalmas "kör-repülésbe" kezdett a szobában. Felszállt a karnisra is és semmiképpen nem akart visszamenni a kalitákájába.
Egyszer sajnos még a könyvszekrény mögé is beesett, egyáltalán nem volt egyszerű és könnyű kiszedni onnan, ráadásul az akció végére úgy nézett ki szegény, mint egy fekete holló - persze a sok portól, amit a beépített szekrény mögül nem lehet kiszedni. Spenót nevű párja gyakran hívogatta, ez végül is hatott... Blanka visszakerült a helyére.
Bizony most jó sok ideig nem fogjuk kiengedni, szegényt.

Rökk Marika villája

A Pasaréti út végén, az Ördögárok partján, kíváncsi szemek elől sűrű bokrok és fák közép bújva, áll ez a kivételesen szép és felújított villa. Valaha egy ünnepelt primadonna Rökk Marika lakta, ma exkluzív (fitness) klub működik benne.
Egy könyvbemutató (Dr. Marton István - Korkontroll) kapcsán ismerhettem meg ezt a gyönyű helyet.


De mit tudhatunk a valaha élt díváról, a tulajdonosról?

Rökk Marika 1913-ban született Kairóban, magyar család gyermekeként. Első fellépése Budapesten volt, egy gyermekbalettben. A Rökk család 1924-ben Párizsba költözött, és rá egy évre Rökk Marika már a Moulin-Rouge-ban, a Hoffmann Girls táncegyüttesben táncolt. Fellépett a NewYorki-i Broadwayn-n is, de közben iskolai tanulmányait is folytatta. Európában 1929-től aratott nagy sikereket, és évtizedeken keresztül az operett egyik csillaga volt egész Európában. Budapesten A cirkusz csillaga című operettben szerepelt. Ezt a szerepet Bécsben is eljátszotta, szintén nagy sikerrel.
Nagysikerű revüsztárként és operettprimadonnaként a film felé fordult. Kezdetben brit és magyar filmekben szerepelt, 1933-ban Berlinben telepedett le. A férje, Georg Jacoby által rendezett zenés produkciókban lépett fel, osztrák és német filmek népszerű sztárja lett. Szemére vetették, hogy a náci időszakban Goebbels propagandafilmjeiben szerepelt, emiatt a világháború után egy időre eltiltották a filmezéstől.

1948-tól szerepelhetett ismét filmekben, de már nem volt olyan sikeres, mint a háború előtt, ezért inkább visszatért a színpadra. Operett- és musicalszerepekben ismét az élvonalba került, és sokat szerepelt Németország, valamint Hollandia és Belgium nagyobb városaiban.

1968-ban Bécsben nagy sikert aratott a Hello, Dollyban. Ebben az évben Fred Raul vette el feleségül. 1984-ben visszavonult, és ápolta súlyosan beteg második férjét, aki 1985-ben halt meg. Operettekben később is fellépett.

1992-ben, Kálmán Imre születésének 110. évfordulója alkalmából Budapesten lépett fel a Marica Grófnő szerepében. Ezt a szerepet több mint hétszázszor adta elő élete során.

Rökk Marika 91 éves korában, Badenben hunyt el.

(Rökk Marika élete és fotója - forrás:Wikipédia)

Szent Őzek etetése Narában (Japán)

Ezzel a gyönyörű gésával az Osakai metrón találkoztam. Mindenki őt nézte, a japánok is!
Másik nagy élményem , hogy mind a 160 centimmel, én voltam a legmagasabb a metro-kocsiban. Csak úgy átnéztem a fejek felett. Ehhez hasonló élményem sem előtte, sem utána nem volt.

És eljutottam Nárába is. A Nárai kolostor kertjében sétáló szent őzek egyáltalán nem szelídek, sőt! Mondhatnám nagyon is követelődzőek. Kizabálják a kezedből a méregdrágán vett őz-eledelt. De nem ám szép lassan (hogy legalább le tudjuk fényképezni a viharos etetést), hanem villám gyorsan, úgy mintha sohasem ettek volna semmit.
A Nárai Todayichi Shrine (templomba) éppen a tea ünnepén érkeztünk meg. Ez Japánban hatalmas népünnepéllyel jár együtt. A szerzetesek pedig - a jó termés érdekében - megáldáják a teaültetvényeket. A képen látható szerzetes igencsak megfenyegetett, hogy nem szabad őt fényképezni (de már késő volt... itt a "mérges" fotó) Így utólag kicsit sajnlom, hogy megzavartam az áldást.

Középső képen a hatalmas templom látható és néhány kőlámpa a kertben és a templomban található 3000 lámpából. Évente két alkalommal az összeset felgyújtják, olajjal és mécsessel világítanak egész éjszaka.

Egy kis nosztalgia, Japánról 2000

Japánt egy kiállításnak köszönhetem, ezt a szép standot egyedül rendeztem be, nem volt könnyű a hatalmas és nehéz szönyegeket elrendezni, de megérte.

Szállodám az Osakai hotel Nikko volt. Jó néhány prospektus ismertette, hogy mit kell tenni földrengés esetén. Például be lehet bújni a keményfa asztal alá. Ez (tekintettel a japánokétól eltérő méreteimre) megoldhatatlannak tünt. A második opció, beállni a fürdőszobába. Éppen ezt gyakorolom.
A harmadik kép egyTokyoi fényképezőgép szaküzletben készült, ahol megvettem életem nagy vágyát, egy hiper-szuper Olympus Trip fényképezőgépet. Olyan jó volt, hogy "csak" 5 év alatt ment ki (műszakilag) a divatból. A kép az eladót és engem örökít meg a sikeres üzletkötés után.


Az első képen a Kiotói Császári kertben, a híres gyönyűséges Arany-pagoda előtt állok, ez a kert és persze a királyi palota elképesztően szép. A másik képen - még mindig a császári palotában - kiránduló Tokyói gimnázisták éppen futásnak erednek, mert óvatlanul leültem melléjük a padra - talán a látványomtól, hát ilyen ijesztő lennék???

A többi kép Osakában készült, a Kabuki Szinház előtt, ahova sajnos nem jutottam be.

Ejtőernyőzni jó!

Amikor ezt kaptam a névnapomra ajándékba egy szép meleg trópusi tengerparton (Thaiföldön)!
Nagyon megszerettem az repülésnek ezt a legszabadabb módját. Ez egy másik dimenzió! Csak egyszer kell kipróbálni, és többé nem is akarod abba hagyni.

Abu Dhabiba megyünk, újra, hamarosan...

Mindig öröm kiutazni Ádámékhoz a gyönyörű, gazdag és meleg országba, az Emirátusokba. Én mégis a legjobban a tengert és a meleget szeretem. Itthonhagyni a hideg, esős, szeles őszt, vagy telet.

Naponta lesem az időjárás jelentéseket újságban és a neten, elég uncsi, mert eső az ugye nincs, a hőmérséklet pedig egyik nap +42 fok, másnapra meg lehűl +40re...
És én ezt alig várom, mint mindig...

A teraszom és az ablakom virágai

Nagyon szépen virágzik a hibiszkuszom az idén is! és ablakomban is virít a szegfű, Pistike, kukacviág, futó porcsin.

Janine és Carlos látogatása

Ebben az évben is remekül sikerült a hagyományos Családi Ebéd a Pilisszentiváni Csali Csárdában.
Az örökifjú Janine - ki hinné hogy már 91 éves, de remek erőben erőben van. Idei útjára elkísérte legkisebb unokája, Carlos Garcia Clamart is, aki kíváló szakács Barcelónában. Mind a ketten nagyon élvezték az utat, Budapest szépségeit és a remek napsütéses időt.
Mindig szívesen fényképezkedünk ebéd után a szép kis horgásztó partján.
Ebéd után közösen bementünk Szentendrére, ahol nyárbúcsúztató ünnepségek voltak, a képen német (bajor) iskolásfúk zenekara muzsikál.
Szentendrén mostában mindig olyan jó nagy sétákat teszünk, hogy a végen már nem is tudok járni igazán.

Janine megígértette velünk, hogy jövőre Spanyolországba utazunk és ott találkozunk vele.

A Csali Csárda bőséges ebédjét Carlos Garcia nem tudta megenni, ezért a maradék vadkacsáját becsomagoltattuk és betettük a csomagtartónkba. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt és lábamhoz kellett volna tenni.

Sajnos Carlos Garcia az kiszállás izgalmában - az astóriánál nem nagyon lehet megállni - valószínűleg véletlenül, nekem hagyta a kacsát - és elvitte Edit méltán világhíres barack-lekvárját (amit személyesen én kaptam ajándékba).

Hát mit mondjak?

meggyászoltam a pótólhatatlan házi lekvárt.

Ráadásul még egy üveg fekete ribizke lekvárt is kaptam, amit még soha nem ettem - és persze azt is elvitte a Carlos. Igaz nem jutott messzire velük szegény, mert a Ferihegyen minden lekvárt (Janinét is!) elvettek a biztonságiak, és mind ki kellett dobni a szemétbe.

Ha én egyszer megérteném, hogy lehet lekvárból bombát csinálni.... ? Micsoda baromság!

És hogy menyire sajnálom a jó kis lekváromat

Emma unoka Budapesten.

Szépséges (legkisebb) Emma unoka 3,5 hónaposan Budapesten, már két foggal a szájában!

Visszatérés a Ráth György utcába

Ebben a házban, a Ráth György utca 60-ban laktunk 1965 május 26-tól 1983-ig, és nagyon szerettünk ott élni. Ott születtek a gyerekeink, Ádám és Petra, ezek a csodás ezüstfenyők az első karácsonyokon egy-egy lakásban - cserépben feldíszítve álltak, mára már igencsak nagyra nőttek.
Jó volt kicsit nosztalgiázni és visszaemlékezni a szép időkre.